2010 HOTRF
2010. január 9-10. – Ózd – House Of The Rising Fun

A 2009-es frizbis évet ózdi versennyel fejeztük be, és stílusosan az új esztendőt ugyanitt kezdtük. Nem is akárhogyan!

A péntekre időzített érkezés több hullámban zajlott. A logisztikai részlegről, Kitti, Pepe, Patya és V.Peti szállította a debreceni nehéztüzérséget a csata helyszínére, pontosabban még nem oda, hanem a FreeBees főhadiszállásnak kinevezett Érsek-lakba, ahol Marika néni, mint gondos főtábortartó meleg kvártéllyal, és első osztályú hadikoszttal várt minket. Az érkezés után a csata főszereplői feszültség levezető kártyapartival igyekeztek elütni az időt, miközben letisztították a távcsövek lencséit, beállították a gyorstüzelőket, a schofieldeket és persze felnyergelték a musztángokat. A sereg másik részlegének Rene, a felcser és hadi lelkész tartott lelkesítő beszédet, és beszámolt egykorvolt hőstetteiről, így aztán lelkesedve, bizakodó szívvel tértünk nyugovóra. Másnap hamar hadrendbe állt a bandérium, és a Dzsungel Könyvének ritmusára masírozott be a csatatérre, ahol hazánk hős leányai és fiai mellett távoli országok heródesei és amazonjai gyülekeztek nagy erőkkel, hogy végre megküzdhessenek egymással a dicsőséges címért, és Ózd bajnokaivá lehessenek.

A torna a szokott lebonyolításban csoportmérkőzésekkel kezdődött, és az első meccsen az Old Boys csapatát kaptuk ellenfélnek. A gyorsaságunkra alapozva jó pörgős játékot igyekeztünk a rutinos rókákra erőltetni, és a pontos támadások mellett kevés esélyt adtunk a pontszerzésre, így aztán az eredményjelzőn 8:1 állt a 18. perc végén. A második összecsapás is hasonló képet mutatott. A szellemes, gyors játékkal és az intenzív védekezéssel a markaziak sem tudtak mit kezdeni, pedig Patya is a soraikat erősítette. A harmadik csoporttalálkozó előtt már biztos volt, hogy a felsőházban folytathatjuk, azonban az Outsitterz valamivel erősebb ellenfélnek ígérkezett. Ennek megfelelően az eredmény is szorosabban alakult, de egy percig sem volt kérdéses a játék kimenetele. Annak ellenére, hogy a csoport élén végeztünk, a spirit körben állva mégis vesztesnek éreztük magunkat, ugyanis a mérkőzés felénél Balázs egy védekezés során úgy ért bele egy korongba, hogy az eltörte a jobb kézfejének egy csontját. Mint később kiderült, a csapatnak nem csak a verseny további részében, de jónéhány hónapig nélkülöznie kell a 2009-es év junior játékosát. Hát, nem voltunk boldogok, és ha belegondoltunk, hogy a verseny neheze számunkra még csak ekkor vette kezdetét...

A torna második szakaszára kialakult tehát az alsó illetve felsőházas felosztás. Néhány meglepetés eredménynek köszönhetően a mi triónkba három olyan csapat is került, akik az előzetes erőlatolgatások alapján akár a végső győzelemre is esélyesek voltak. Bár a Lol - UFÓzd - FreeBees halálcsoport kőkemény mérkőzéseket ígért, igyekeztünk lazítani, így aztán sokadjára a nap folyamán, előkerült a Bang, miközben egy-két csapattársunk a flubber guts matracon vitézkedett. A második csoportkört a Lol ellen kezdtük, és tudva, hogy Gáborék bármikor képesek ritmust váltani, megpróbáltunk szuperszoros védekezéssel operálni már a meccs elejétől kezdve, sőt akkor sem vettünk vissza az intenzitásból, amikor már sikerült tisztességes előnyt összekovácsolni. A rövidpasszos, sok swinggel és kényszerítővel tarkított támadással rendre sikerült feltörni a Lol védelmét, így a meccset végül 11:3-as eredménnyel zártuk. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az ellenfél soraiban három lány is szerepelt, viszont fiú fronton ott volt Vida Peti, Gábor és Gregi is. Másik oldalról szemlélve a dolgokat a nagy különbséghez mindenképp hozzájárult, hogy a jó erőnlétnek köszönhetően védekezésben a csapatunk ugyanolyan hőfokon pörgött az első percben, mint az utolsóban, és hogy szinte senkinek nem volt eladott korongja. Ráadásul, bár lehet, hogy csak belebeszélésről van szó, de Balázs kiesésével valószínűleg még elszántabbá vált a csapatunk, hisz már a meccs előtti is arra gondoltunk, hogy alakuljon bárhogy is a derbi, amit a pályán teszünk, azt most Balázsért tesszük.

Számunkra egy meccs volt már csak hátra a napból, és biztosak voltunk benne, hogy minden erőnkre és tudásunkra szükség lesz az ózdiak ellen, ha helyt akarunk állni. Szerénytelenség nélkül kijelenthető ez volt a nap mérkőzése. Igazi csata minden egyes diszk megszerzésért, és még nagyobb küzdelem a korong előrehordásakor. A derbi az utolsó percig kiélezett volt, sőt a rendes játékidő végén még mindig döntetlent mutatott a kijelző, ám a debreceni satuba fogott Szityónak végül sikerült lehalászni egy középhosszú passzt a zónánk végében, így 6:5-re a hazaiak győzedelmeskedhettek. Nem éreztünk azonban szomorúságot, hiszen príma játékot produkáltunk, és játék minden elemében partnerei voltunk az ózdiaknak, mitöbb kis szerencsével fordítva is alakulhatott volna a végeredmény.

A kis pontkülönbség azt is jelentette, hogy szinte függetlenül a Lol-UFÓzd párharc eredményétől, már a legjobb négy között tudhattuk magunkat, és este ezzel a jól eső érzéssel térhettünk vissza a Szent István útra, ahol Marika néni jóvoltából megint fejedelmi lakoma várta a megfáradt csapatot. A vacsora után még egy szövetségi ülés, és egy női válogatott megbeszélésre volt hivatalos a társaság egy része, miközben a többiek a Bang örömeinek hódoltak, és Tomicsek tv nézési szokásait igyekezték átformálni. A bulikapitánykodásra már nem sok kedv és energia maradt, vagyis viszonylag hamar álomra hajtottuk a fejünket, pontot téve egy több mint tartalmas nap végére.

Vasárnapra két mérkőzés volt betervezve, és az első kérdés úgy hangzott, hogy sikerül-e döntőbe jutnunk, akárcsak egy évvel korábban? Ehhez a tavalyi döntős ellenfelünket, a Mekkorát kellet legyőzni. Vettük az akadályt, ráadásul végig irányítva a mérkőzést. Nagyon nagy különbség volt a két csapat között úgy a motiváltságban, mint a mutatott játékban. Parányi esélyt sem hagytunk a papíron tapasztaltabb pestieknek, és nagy pontfölénnyel nyertünk úgy, hogy a legkisebb ugrifüles is jócskán kivette a szerepét a játékból. Eközben a másik ágon az ózdiak is sima győzelmet arattak a verseny során egyre jobb formába lendülő Old Boys felett, azaz megkaptuk az esélyt, hogy visszavágjunk a hazaiaknak, ráadásul a torna utolsó mérkőzésén, a fináléban.

Délután még az előtt, hogy a döntő kezdetét vette volna, már debreceni győzelmet ünnepelhettünk, ugyanis a Vida Peti - Dani páros megnyerte a flubber guts versenyt. Amellett, hogy bazi büszkék voltunk rájuk, nagyon jó előjelnek tekintettük a győzelmet, és a freestyle bemutató alatt eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne két kupával a kezünkben hazatérni, amihez viszont meg kellene védeni az egy ével korábban szerzett címünket. Melegítés, koncentrálás, párokban dobálás és csont-harcikiabálás. Ez volt a sorrend a döntő kezdetét jelző dudaszó előtt. Aztán elindult a játék, ami ha lehet, még ádázabb csatát hozott, mint a szombati összecsapás. Villámgyors támadások az egyik oldalon, hajszálpontos longok a másikon, vetődős korongszerzés döntetlen állásnál, hibátlan zónázás perceken át, callahan pont, hiperkemény force és emberfogás... volt tehát minden, amit az ember egy döntőtől elvár, ráadásul az eredmény is izgalmasan alakult. Már a meccs elejétől kezdve, ha egy kicsi lépéssel is, de a hazaiak előtt jártunk, viszont az ózdiak híresek a nagy comeback-jeikről, és ezt most is igazolták, hisz három perccel a lefújás előtt sikerült átvenniük a vezetést. Biztos pont kellett, hogy a végére legyen esélyünk. Meg is csináltuk a támadást, de az ózdiaknak még mindig maradt ideje egy ellenakcióra. Ekkor megpróbáltunk még egy fokozattal feljebb kapcsolni a védekezésben, és a szerencse ezúttal a mi oldalunkra állt, mert a saját zónájuk közelében hibára kényszerítettük a hazaiak handlersorát. 10 másodperc volt még hátra a végéig, és tudtuk, ha egy türelmes, higgadt pontot szerzünk, miénk a dobogó felső foka. Araszolva haladtunk előre, miközben dump & swing kombinációkkal járattuk a diszket, és egyetlen védekezési hibára vártunk, egy lyukra a betonfalon, amikor Dani hirtelen egy puskagolyó gyorsaságú passzt zúdított a zóna közepébe a védőtől elmozgó Kitti felé, aki biztos kézzel kapta el a korongot. Ezzel megszereztük a mindent eldöntő pontot, és kezdetét vette az örömködés, csontozás, ölelkezés hisz sikerült a bravúr, a címvédés egy igazán erős ellenféllel szemben.

A spirit körben kettős érzések voltak bennem, őszintén sajnáltam, hogy nem lehet két győztest hirdetni, mert bizony az ózdiak is megérdemelték volna az aranyat. Ugyanakkor nagyon örültem, hogy a csapatunk ilyen penge játékot produkált a torna első percétől, az utolsóig, és hogy Balázs kiesését is fel tudta dolgozni a társaság. Ráadásul mindenki, leány és fiú, kicsi és nagy maximálisan hozzájárult a végső győzelemhez. Igazi csapatmunka volt, amiben igazából az otthon maradók is nagy szerepet játszottak, hiszen e mögött a teljesítmény mögött komoly edzések állnak, amelyekhez nem elég nyolc ember. Vagyis mindenki, aki ott volt a tréningeken az elmúlt időszakban, rengeteget hozzáadott ehhez a sikerhez! Nagy gratuláció ezért minden freebeesesnek!

A versenyen részt vett csapattagok:
Érsek Kitti, Fodor Dániel, Fodor László, Fodor Péter, Oláh Ádám, Szathmáry Zsolt, Tőzsér Tamás, Veres Balázs
page.php?171

page.php?171

Üdvözlet

A Debreceni Frizbi Sportegyesület hivatalos honlapja
Minden jog fenntarva! © 2006-2011 FreeBees