EFOTT 2007
2007. július 24-29. - Debrecen - EFOTT

2007 nyarán Debrecen adott otthont Magyarország legnagyobb múltra visszatekintő fesztiváljának, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának. Kicsit egyszerűbben az EFOTT-nak.

Miután a szervező csapattal jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk, nem volt akadálya annak, hogy a fesztiválon több program keretein belül is megpróbáljuk megismertetni és népszerűsíteni a fiatalokkal a frizbizést.

Örült az arcom mikor megtudtam hogy kapunk ingyen jegyet az EFOTT-ra és nem is kell mást csinálni hozzá mint frisbee-zni, amit meg úgyis szeretünk. Ja és persze népszerűsíthetjük a sportot bla bla bla... meg INGYEN fesztiváljegy /csakhogy a lényeget kiemeljem/!

Az első feladat az volt, hogy az egykarikás játékok egyik versenyszámaként le kellett bonyolítanunk egy kis ultimate „tornát”??. A második pedig: aznap délután bemutató a fesztivál főterén. Az elsőnél őszintén úgy gondoltam hogy nem fogják komolyan venni az egészet. Kicsit bohóckodunk velük aztán mehetünk fesztiválozni. Nem egészen ez lett! Következzék ímhol a story:

Szorgos munkavállaló létemre munkahelyemről délben repülő rajtot vettem Tamás főnököm támogatása mellett. Az ózdi különítmény tervszerűen már a házam előtt várakozott. A különítmény tagjait a délutáni freestyle bemutatóra fellépőként érkező Balu és Geri, az ultimateben segítkező, tenyeres dobások koronázatlan királynője, a tündéri Liu /legalább nyíltan vagyok elfogult/ és az őket szállító sofőr, jóarc Tibi alkotta. Lakásba fel, cuccot össze, kocsiba be, ablakot le, dübb-dübb és fejbólogatás. A Vekeri-tó közelében találkoztunk Gézával is aki szintén munkahelyéről frissen szabadult, olyannyira hogy céges mikrobusszal érkezett. Épp időben értünk be a fesztivál területére ahol már Szat kolléga lelkesen terelt a park fermA?-be. Megkaptuk a karszalagokat és rövid körbekukkantás után már mehettünk is a pályára. Beslattyogtunk a Vekeri-tó szigetére. Hát a pályának éppen nem nevezhető, kicsi, krétaporral körberajzolt, szikkadt, egykoron fű borította meződarab csábítóan porzott, már-már játékra hívogatott, csak éppen nem volt kit. Fogyi barátunk már ott tartózkodott, és mikor mi is megérkeztünk, nekiálltunk villogtatni a frisbeenket, hátha az arra járó bámészkodók feleszmélnek a másnapos delíriumos állapotból, hogy ők igazából frisbeezni jöttek a poros napsütötte pusztába.

Lassan szállingóztak az emberek és egyes fesztivál-vagányok kezében frisbeenek látszó tárgyakat véltem felfedezni, amit bőszen hajigáltak. Gondolom a pszichológiai hadviselés részének szánták de a rémisztő profizmus illúzióját messze nem sikerült előidézni.
A szabályok ismertetésén gyorsan, majdhogynem átugrottunk, illetve Fogyi lelkesen magyarázott néhány érdeklődőnek. Alapvetően úgy voltak vele, hogy a kiadott 1 oldalas szabályismertető elejét elég elolvasni aztán játék közben úgyis rájönnek a többire. Nyilván a „spirit of the game” a legalján volt a papírnak. Láthatóan addig senki nem jutott el.

Közben megérkezett Pepe és Eve is és ők is lelkesen segítkeztek. Fogyi és Pepe szabályokat ismertettek és játékot vezettek, míg Szatra a hülye szemüveges bíró illetve partjelző szerep hárult, amit meglepő hitelességgel alakított. A többiek a játék közben a problémás szituációkban próbáltak segíteni megállapítani, ki volt kevésbé brutálisan szabálytalan.

Alapjában véve egészen jól lezavartuk a tornát. Pörögtek a meccsek, néhány csapat egészen gyorsan belerázódott, de a végére többé-kevésbé mindenki tisztába került a szabályokkal. Pár ember aznap is megismerkedett az ultimate-tel. Mondjuk inkább csak a játékosokat számolnám bele, mert a kevés néző közül, volt aki még a végén is megkérdezte, hogy: „ha a kapuba belövik a frisbeet, akkor az többet ér, mintha csak simán elkapják?” Én erre a kérdésre megadtam magam. /de nem úgy adtam meg, mint ahogy Korda Gyuri bácsi adja meg ...ehh [csont]/

Szerintem akik játszottak mindenképpen élvezték. Volt tétje is a dolognak, hiszen a végeredmény beleszámított egy pontversenybe, amelynek végén az első csapat visszanyerhette a hetijegyek árát. Tehát a harci szenvedély ott lakozott minden pályára lépőben. Ez abban is kifejeződött, hogy például pontszerzés után, amerikai foci játékosokat utánozva villámgyorsan egy szolid üvöltés keretében földhöz vágták a korongot. Nekünk persze nehéz volt megállapítani, hogy most éppen kiejtette a kezéből és dühös vagy elkapta és örül. A védekezést is komolyan vették és mivel dobni annyira nem tudtak sokszor jártak sikerrel.

A harci szenvedéllyel kapcsolatos kedvenc intermezzóm:

Mivel annyira szeretem a focistákat és nem vagyok mentes az előítéletektől, így simán ráfogom az észkombájnra hogy ő is az. Említett észkombájn saját bevallásom szerint profi focistának látszani akaró egyén és csapattársai valószínűsíthetően hobby illetve grund focisták lehettek (közöttük egyértelműen alfa-hím volt). Megvolt a csapatszellem, azzal semmi gond nincsen. Az egyik játékba azonban észkombájn csapata ellen mert „fújni” Fogyi, mivel lejárt az idő, de az ellenfél eldobta a korongot és végül azt a zónában elkapták. Fogyi persze „megadta” a pontot így döntetlen lett az állás és végül a hosszabbításban észkombájnék (továbbiakban: ÉK) alul maradtak. Már játék közben is zúgolódtak, de mikor véget ért a utolsó pont, akkor ÉK és „kiscsapata” lendületesen megindult Fogyi felé. Lendületét látva azért mi is odatoltuk a bringát még ütésváltás előtt és közelebb érve láttam az „értelem” és az „észérvek” feliratot villogni a srác jobb illetve bal szemében. Gyakorlatilag a kérdése röviden összefoglalva: „Miért, bazdmeg?” Megmagyaráztuk neki, hogy azért, mert ez a szabály. Itt már úgy tűnt, feladja és belátja, hogy a 7 perc frisbeezés alatt nem ismerte meg kellő alapossággal a játék szabályrendszerét. Azonban kisvártatva visszatért, lobogtatva az 1 oldalas szabály ismertetőt, hogy mutassuk meg rajta, hol van ilyen szabály. Mi meg megkértük, mutassa meg rajta, hol van az leírva, hogy ha lejár az idő, azonnal le kell tenni a korongot. Persze sehol nem volt. Kitartóan próbálkozott ugyanazt ismételve, majd elég mérgesen, a lapot földhöz vágta és durcásan elrobogott. Ezek után abban egyetértettünk, hogy a frisbee úgy jó, ahogy van. Ha komoly tétekre játszanák a meccseket, akkor megölné a spirit-et és ilyen szituációk is előfordulhatnának akár, ami a lehető legtávolabb áll a játék szellemiségétől.

A délutáni bemutató:
Az ultimate bemutató után kijöttünk a szigetről és elsétáltunk az Agóra nevű helyre, amit nevezhetünk a fesztivál főterének. Körbenéztünk, kaja, pia miegymás. Lassan közeledett az 5 óra és ezzel a Freestyle bemutató kezdete is. Egyelőre a színpadon a „szabad a gitár” program ment, aminek keretében vicces, énekelni és gitározni tudó fesztivállátogatók kipróbálhatták magukat a színpadon. Egész sok embert gyűlt össze. Balu és Geri egyenszerkóba felöltözve izgatottan melegítettek. Eljött az idő, kezdődött a bemutató. Nekiálltunk elpakolni a padokat a színpad elé, hogy legyen helyük a srácoknak. A tömeg masszívan oszlásnak indult és mire felkonferálták a srácokat, alig maradt pár nézelődő. De aztán bekerült a döbbentős zene és elkezdték zúzni keményen. Nagyon látványosan pörgették a srácok és mivel mi díjaztuk a figurákat tapssal és örömujjongással, így az arra elhaladók mind megálltak. A laikusok is hamar rájöttek, hogy amit itt látnak nem egyszerű megcsinálni, a srácok teljesen profin, összhangban mozogtak egymással és a zenével. Már nem csak mi tapsoltunk és kiáltottunk egy szép trükk után. Elég szépen körbeállták a teret az emberek. Lelkesebbek „woohoo”-ztak is! Mikor lejárt a freestyle 5 perc, próbáltuk egy kicsit lekötni, aktívan bevonni a nézőket a frisbeezésbe. Dobálgatni kezdtünk az Agórán és sokan kedvet kaptak velünk dobálni. Közben Szat hősiesen bemutatta az Ultimate történetét és mesélt a játékról. Reklámoztuk a másnapi bemutató játékot, hátha eljönnek kicsit játszani is, nem csak dobálgatni.

Fél óra dobálgatás után ismét Balu és Geri 5 perce következett. Nagyon tetszett mindenkinek. Geri feltette a korongot a fogára is (persze pörgés közben). Balu két koronggal nyomatta. Bevállalós elkapásokat is láthattunk mindkét mestertől. Volt egy-két gikszer, (a meleg meg a por nem kedvez ennek a sportnak, és a pörgetéshez használt műköröm ragasztó sem volt valami jó), de alapvetően látványos, színvonalas produkciót kapott minden néző. A végén még vissza is tapsolták a párost és nyomattak egy kis ráadást. Nekem nagyon tetszett, én is akarok ilyet csinálni! A végén még fél órát dobálgattunk az egybegyűltekkel. Mindenki a csapatunkból lelkesen magyarázott egy-két érdeklődőnek. Pepéék hoztak Discgolf hálót is, amit nem sikerült kihasználni, mert mindenki csak a színpad előtti részen dobálgatott.
Persze rengeteg ember megígérte, hogy jön másnap is játszani. Csillogott a szemünk. Holnap tutti hömpölygő embertömeg előtt tartunk bemutató játékot- gondoltuk naívan.
Boldogan indultunk szórakozni este.

8 óra szórakozás
Persze a halhatatlan Beatrice helyett inkább egy kiváló Tigris koncerttel indítottunk a 8 óra „munka” után. Tánci- táncizott mindenki serényen, nem csak passzívan hallgattuk a zenét. Bár a „Kettőt Szívok” című számot kicsit hiányoltam a ráadásból, de összességében pazar koncert volt. Később átvonultunk a Yonderboi koncertre. Már fűben ülős „hippie” rendszerben élveztük az életünket, és még könnyű drogok sem kellettek hozzá, csak mondjuk 1-2 sör. Végül mi még átmentünk a számunkra kötelező gyakorlat jellegű United koncertre. Na nem Pély Barna személyes varázsa vonzott, hanem ezen a koncerten lehet a legjobb, leghiganyabb, bulizós, figurázós táncot nyomni. A Szaki, Pali, Peti trió simán régi, gimis önmagát meghazudtoló, őrjöngésnek, ugribugrinak és epilepsziás rángatózásnak álcázott táncba kezdett bonyolódni Eszter (Pali barátnője) és Liu (Peti barátnője) táncos lányok vidám társaságában. Végigtomboltuk a koncertet. Persze Szakit most is majdnem megverték, hiszen nekikoccant egy 2 méter magas kopasz izomállatnak. aki fehér izompólóban révetegen bámulta Barna félmeztelen izzadt testét.

Maga a koccanás nem lett volna nagy gond, csak ezzel 2,5 deci VBK (vörösbor-kóla) loccsant a delikvens izomtól duzzadó, eres mellkasára, ami láthatóan zokon esett neki. Szaki sűrű elnézéseket kért, bocsánatért esedezett, de a szúrós tekintetű húshegy morcosan Szaki arcába és ruhájára öntötte a pohárban maradt VBK mennyiséget (amiből sajnos Liu is kapott). Mi ekkor gyorsan inkább belemerültünk a táncolásba ezzel jelezve, hogy akkor itt részünkről véget is érne ez a bimbózó kapcsolat. A felbőszült állat még nézett minket egy ideig szigorú tekintettel, és gondolom azon tűnődött felkérjen-e egy táncra valamelyikünket, persze kint a sátor előtt. Aztán látta, milyen profin nyomjuk és gondolom összekavarodtak gondolatai, felrémlett benne, mikor eltanácsolták az művészeti egyetem balett szakáról, és bennünk meglátta a táncművészt. Na nem baj- gondoltuk- legalább mire kinyit a sziget, addigra bemelegítünk, kidobálgatjuk magunkat és lehet foglalkozni az érdeklődőkkel. A sziget kinyitott 12-kor, de azt hittük a láncot fent hagyták a hídon. Ember nem nagyon akart bejönni. Mondjuk tény, hogy közel 40 fok volt megint és kevés árnyék, de egy-két elszánt mindig szokott lenni. Végül is most is volt két elszánt.

Lássuk a felhozatalt: Két darab elszánt, sörrel a kezében, a pályától tisztes távolban helyet foglalt az árnyékban álló asztalnál. Látszott szemeikben az elszántság. Mondjuk éppen a frisbee kevésbé érdekelte őket. Mellékesen arról is feltettek pár kérdést, mikor unatkoztak, de leginkább Szusival kapcsolatban voltak elszántak és elfoglaltak. Szurkolótáborba kovácsolódtak. Ha Szusi pontot szerzett, ujjongtak, biztatták, kiabáltak sok szépet és jót. Kicsit most a Belga szám jut eszembe: Szerelmes vagyok ...tebeléd, tebeléd....Sztem simán el lehetett volna készíteni a klipnek egy remake verzióját. Az egyik úriember ujjain tetoválás is volt. Felirat: 1976. Nem tudtam eldönteni, hogy akkor született vagy akkor került javítóba, mindenesetre történelmi jelentőségű lehetett számára az évszám. Az egyik meseszép bók, amit odaordítottak Szusinak, például a következő volt: „Szusi te mér vagy négyes?!? (4-es mezben játszik) Szerintünk te ötös vagy!” Hát nincs is olyan női szív, amely ne lobbant volna lángra egy ilyen költőien zsenge, játszi könnyedségű, rafinált bóktól. Talán Szusi a kivétel.
Mindegy, a „bemutató” kutttyát nem érdekelt, de mi játszottunk egy jót! Olyan volt, mint egy délelőtti edzés. Osztottunk 3db 4 fős csapatot és eljátszogattunk magunknak. A kevés ember meg a kicsi pálya miatt gyakorolhattuk a box felállást, és nem elhanyagolhatóan megvolt az ingyenjegyünk aznap estére is.

Mikor lejárt az időnk, befejeztük a játékot és a csapat nagy része elindult haza. Zuhany, alvás, este vissza a buliba. Kemény és férfias kollegáim Geri és Kecsó személyében úgy döntöttek, ők már nem pazarolják a drága időt hazautazással, zuhanyzással és egyéb fölösleges dologgal, mikor sörözni is lehet. Neki is láttak a délutánnak majd az estének. Mire mi visszaértünk (6 órával később) már kellemesen „szalon spicc” állapotában konzerválódtak. Aznap este is jót buliztunk, főleg az agóra színpad előtt tomboltunk csoportosan. Egy-két érdekes story azért itt is akadt, amelyről Szat bővebben beszámol, mert ő volt ott.

Rövid, ismét velős beszámolóm ezennel a végéhez ért. Most átolvastam még egyszer és elég kevés köze van a frisbee-hez az igazat megvallva. Mondjuk már az elején is említettem, hogy az ingyen jegyekről szól a dolog, nem a bájolgásról.. kemény üzleti szempontok vannak itt...hehe. Na a lényeg, hogy amennyire lehetett, aktívan ismertettük meg az embereket a kedvenc sportunkkal és közben mi is jól szórakoztunk. Kellene még ilyen. Én jövőre elgondolkoznék azon, vajon a Szigetre (a budapesti fesztiválra, nem a Vekeri-tó szigetére gondolok) el lehetne-e jutni egy ilyen szervezkedés keretében. (egyes szigeten dolgozók szerint van esélyünk, nemtom a pesti csapatok próbálkoztak-e már ilyennel). Mondjuk Hegyalja lehet kézenfekvőbb. Csak távolba merengtem. Majd kitaláljuk, de ez már a jövAő zenéje... csak hogy ilyen giccsparádés, elcsépelt szófordulattal búcsúzzak!

Egy élmény volt megírni, de egy kínszenvedés lehet végigolvasni ... hehe legalább én már túlvagyok rajta és ha eddig eljutottál, akkor már te is!!!!

Ciao FreeBees Bambino-k!
Jót ne halljak senkiről!

Vida „...áááá nem fosom a szót, igazából szófukar vagyok, de tényleg...”Péter

Mit csinálsz, TE!!!
-Dobod el azt a korongot! shhhh
-De ne olyan messzireeeee!!!
-Hát ezért vette anyukád?!?
-Szégyeld magad!
 

page.php?171

Üdvözlet

A Debreceni Frizbi Sportegyesület hivatalos honlapja
Minden jog fenntarva! © 2006-2011 FreeBees